A Budapesti Őszi Fesztivál az elmúlt másfél évtizedben immár fogalommá vált. Így bele sem kezdek azt elmesélni, miért, mikor, s hogyan jött létre a BOF. Ha erre kíváncsi lennél, kattints a BOF-re, ahol megtalálsz néhány információt.

Itt inkább most arról írnék néhány szót, hogy mennyire örülünk annak, hogy a fesztivál immár tizenötödik alkalommal kerül megrendezésre, és minden finanszírozási és szervezési nehézség ellenére, talán idén sem kell szégyenkeznünk a programmal, amit a Budapestre látogató közönség elé tárunk.

Az elmúlt évek tapasztalata, hogy ha lassan is, a fesztivál programja iránt egyre nagyobb az érdeklődés. A közönségünk is megfiatalodott! Nem csak életkorban, hanem „lélekben” is: kimondott öröm kalandos programjainkon, éjféli koncertjeinken, bizarr helyszíneinken olyan vagány nagymamákkal J találkozni, akik keresik és élvezik az újra és újra rácsodálkozás örömét.

Munkatársaimmal együtt most is arra törekszünk, hogy elhozzunk néhány nemzetközi hírű alkotót, megmutassuk a magyar kortárs művészet egy-egy jelentős alkotását. Nem seregszemlét szeretnénk rendezni, hanem egy menüsort összeállítani. Lássuk, mi van a világban, lássuk, hol tartunk, és lásson a világ is bennünket. Épp a nemzetközileg jegyzett társulatokat követő figyelem az, amelyet kihasználva kiadványainkon keresztül hírt adhatunk arról is, ami a hazai műhelyekben készül. Így nem csak a könnyed szórakoztatás a feladatunk, de igyekszünk annak a hídnak is pillérei lenni, amelyen a kulturális forradalom, akarom mondani forgalom zajlik Budapest és a Nagyvilág között.

Idén vendégünk lesz az egyik legjelentősebb kortárs táncegyüttes, a belga Les Ballets C de la B. A világ legnagyobb fesztiváljai által elkapkodott együttest a magyar közönség még nem ismeri „testközelből”. Foi című előadásuk, a tánc, a színház, az élő zene és ének ötvözetéből született, és provokált megrendülést mindenütt.
Michael Talheimer neve már nem ismeretlen. Molnár Ferenc Liliom rendezése felkavarta Új Lipótváros közönségének egy részét a 2003-as Őszi Fesztiválon. Idén a Deutsches Theater Berlin vendégjátékára invitáljuk rajongóit és fitymálóit: díjnyertes Faust rendezését láthatja majd a budapesti közönség.
Színházi világunk látószögének tágítására hatékony gyógyszer lehet a RIMINI PROTOKOLL előadása. A három főből álló szervező-rendező-tervező-ötletelő társulás a dokumentarista színházcsinálás legismertebb alkotócsapata. Legfrissebb előadásuk a szervátültetések, azon belül a szívtranszplantáció előtt, során, s után felmerülő kérdésekkel foglalkozik sajátos színházi nyelven.
A kortárs zene tudvalevőleg nehezen csúszik. A Klangforum Wien néhány évvel ezelőtt olyan projektsorozatot állított össze, hogy ezt némi vörösborral megkönnyítse. A Symposium megidézi az ókori szimpóziumok világát, ahol a bölcselkedés közben bőven volt mit enni-inni. Oly könnyeden nyílnak meg így a kortárs zene dilemmái, mint egykoron a lét nagy kérdései.
James Dillon Anglia egyik legjelentősebb – természetesen még élő! – zeneszerzője. Video-operája, a Philomela Portóban került bemutatásra, majd Strassburg és Párizs után Budapesten lesz látható.
Az UMZE másfél évtizede van jelen időről-időre az Őszi fesztivál programjai között. Nélkülük talán el sem indulhatott volna egykoron az Őszi Fesztivál, így nem meglepetés, hogy a 15. alkalommal is velünk lesznek. Biztosra vesszük, hogy a fesztivál ünnepi hangulatát az AMADINDA koncert éppúgy emelni fogja, mint az Accord Quartet koncertje, amely ismét különleges helyszínre invitálja a vállalkozó kedvűeket, na meg Hans Werner Henze zenei világába.

Azt hiszem, jobb ha itt abbahagyom, hiszen programismertetőnek itt van a megfrissült honlapunk. Jó kalandozást, ide-oda klikkelést, s ha netán eltévednétek, szóljatok, segítünk. És persze átkozódni is lehet, de azért ne zúzzátok szét a kortárs művészetekbe vetett hitünket! Mert mi lenne, ha nem változna a stílus, maradna mindig ugyanaz az ízlés… ha belegondolok, hogy még ma is rokokó parókában kellene aszalódnunk a 7-es buszon, és a nőideál 130 kg felett mozogna… hm. Apropó nőideál: keressük együtt Miss BØF2006-ot!